Top 10 nyelvtanulói fájdalompont és azok ellenszere II.

Az igazság az, hogy fájdalmaink mindig is lesznek. Akár fizikai, testi fájdalmakról legyen szó, akár lelki, vagy mentális fájdalomról. Az életben ugyanis semmi sem tisztán fehér vagy fekete. Miért kezdtem ezzel? Mert szerettelek volna megerősíteni abban, hogy teljesen normális az, ha a nyelvtanulásod alatt is néha úgymond „szenvedsz”, fájdalmat érzel, kiakadsz, mélypontra kerülsz. Nemcsak csupa örömből és sikerélményből áll a tanulási folyamat, hanem bizony itt is lesznek, vannak fájdalompontok. Ezt én is átélem nap, mint nap, hiszen tudod már rólam, hogy nemcsak tanár vagyok, hanem nyelvtanuló is…

Szóval én is megszenvedem a magam útját a tudásig, de már nem nyalogatom a sebeimet ezekkel kapcsolatban, vagy panaszkodom, hogy milyen nehéz ez vagy az a nyelv. Elfogadtam és tudom, hogy a nehézségek az út részét képezik. Álljon itt tehát a te biztatásodra további két fájdalompont és azok orvossága, hogy segítsek neked is átlendülni ezeken… (Az előző részt itt tudod elolvasni.)

 

3. Rettegsz megszólalni mások előtt!

 

 

Az évek alatt két típusú nyelvtanulóval találkoztam: az egyik típus kézzel-lábbal, de mindig elmagyarázza, amit mondani akar. Hogy mindig helyes-e minden? NEM! De tudod, mit? Ő ki meri fejezni magát és a kommunikációban célba is ér. Szegről-végre. Persze, neki is van még amin dolgoznia, de ő bevállalós.

A másik típus inkább nem szólal meg, nehogy valami hülyeséget mondjon. Folyton azon stresszel, mi van, ha hibázik, és nem jól fejezi ki magát. Pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy szinte az esetek 99%-ában ott van benne a tudás, csak annyira maximalista, hogy ha tökéletesen nem tudja, akkor inkább nem is csinálja.

Nyilván, gondolom, már te is tudod, hogy ki fog többet fejlődni a két eset közül…

Megoldás: Ha te az első esetbe tartozol, csak így tovább! Viszont, ha lehet, kérj feedback-et is, hogy tudj tanulni a hibáidból. Ha a második esetbe tartozol, akkor tessék kicsit helyretenni magad fejben… Sok szakember szerint a maximalizmus betegség. Én is szenvedtem benne. Aztán megtanultam, hogy sajnos nem lehet mindenben tökéletesnek lenni. Sőt! Emberek vagyunk. A hibák a természetünk részét képezik. Ezért mese nincs! Át kell írnod a programot a fejedben! Egyrészt, el kell fogadd, ahogy azt az előző részben is írtam már, hogy CSAKIS hibákon („bénázáson”) át vezet az út a tudáshoz. Másrészt, nem kell másnak megfelelj! Nem szabad másokhoz (a gyermeked, főnökök, kollégád, barátaid tudásához) mérd a saját tudásodat. Mindig fogsz olyat találni, aki többet tud nálad, vagy jobb az angolja. Ez egy ördögi kör. Valójában csakis magadhoz kell hasonlítsd magad és magadhoz képest kell több legyél. Ez legyen a fejlődési és összehasonlítási mércéd. A félelmeket pedig ahogy létrehoztad magadban, úgy ki is tudod pukkasztani, mint egy lufit…

 

4. Túl lassan haladsz, lassan fejlődsz.

 

 

Ha te is szoktad azt érezni, hogy túl lassan haladsz az angollal, vagy csigatempóban haladsz és ez nagyon idegesít, mert amúgy rengeteget időt fektetsz bele heti szinten a tanulásba, akkor most jól figyelj!

Megoldás: Receptre írnám fel ez esetben mindenkinek a következő mantrát: „Az ember magát mindig máshogy látja és ítéli meg, mint egy külső szemlélő, egy kívülálló, vagy egy szakmabeli.” Egyszerűen képtelenek vagyunk magunkat érzések nélkül, racionálisan látni. Persze van, aki képes erre, de nagyon magas tudatszinten kell legyél ahhoz, hogy magadat teljesen jól lásd kívülállóként.

Szóval egyáltalán NEM biztos, hogy valóban lassan haladsz vagy fejlődsz! Az is lehet, hogy csak a frusztrációid, a nehézségeid mondatják ezt veled és amúgy sokkal jobb az a fejlődési ütem, mint ahogy te gondolod. Erre jó az, ha néha vagy állandó jelleggel van egy hozzáértő, aki érzelmek nélkül valós feedback-et tud neked adni. Nekem is van profi visszacsatolásom a román tudásom pallérozására, hisz most épp ezt a nyelvet tanulom. Nem mindig sikerült a tudásomat jól megítélnem, még úgy sem, hogy én alapvetően tanár vagyok…

Természetesen lehet az is, hogy valóban lassan fejlődsz. Akkor viszont két dolgot kell tenned:

1. Változtass a módszertanon, hogy gyorsítani tudd a folyamatokat.

2. Fogadd el: még mindig jobb csigaüzemmódban haladni, mint egy helyben állni, vagy feladni…

 

Remélem kaptál gyógyírt a fájdalmaidra ebben a részben is. Írd meg, ha magadra ismertél, és persze a meglátásaidat! Folyt. köv. ….

Ha pedig úgy érzed, nem megy egyedül a változtatás, akkor segítünk! Az egyéni és a kiscsoportos óráinkon ugyanis nemcsak a tudásodat fejlesztjük, hanem a mentális blokkjaidat is segítünk feloldalni. 🙂 

 

Mai útravaló:

„A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, az, ha nem teszünk semmit, mert azt hisszük, hogy csak keveset tehetünk.”

Sydney Smith