Ha lemaradtál volna az előző részről, akkor mindenképpen itt kezdj először és csak ezt követően folytasd ezekkel a tanácsokkal, hogy teljes legyen a kép. Az előző részben ugyanis már letisztáztuk, hogy mit jelent a ’poliglott’ fogalom és 10 tanácsot is megosztottam veled Lomb Katótól, a saját meglátásaimmal és tapasztalataimmal kiegészítve.
Itt a következő pár tanács tőle, amiket érdemes megfogadnod, ha nyelveket tanulsz.
11. „A tankönyveknek sokszor műnyelvük van és nem tanítanak olyan szavakat, mint az ’izé’, ’na’, ’hát’, ’jaj’. Pedig ezek jóval gyakrabban fordulnak elő, mint a jól nevelt szótárszavak.”
És ez sajnos még ma is így van! Valódi, beszélt nyelvi angolt nem igazán fogsz a hagyományos tankönyvekből elsajátítani, a szlengről pedig nem is beszélve. Olyan könyvekből, oktatóanyagokból tanulj, melyek a beszélt nyelvi frázisokat (is) tanítják, mint például ez.
12. „Nem érdemes minden szót kikeresni a szótárból. Ha fontos a szó, úgyis előbukkan még és értelme kiderül a szövegből. Az ilyen, némi fejtörést igénylő megismerkedés sokkal maradandóbb nyomot hagy, mintha automatikusan a szótárhoz nyúlnánk.”
Olvasás közben sokan vesztik el a kedvüket, mert minden egyes ismeretlen szónál egyből szótárhoz nyúlnak, így nemcsak az olvasás örömét vesztik el útközben, hanem a könyvvel is csigatempóban fognak haladni. Ha rád is igaz ez, akkor fontold meg Lomb Kató tanácsát és koncentrálj a szövegkörnyezetre, ha nem jössz rá, engedd el, mert ha fontos a szó, úgyis vissza fog térni megint és akkor lehet már könnyebben rájössz a jelentésre. Így tud maradandóbb nyomot hagyni a szó.
13. „A kezdeti – nyelv előtti – fázisban a szótár gondolkodásra serkent, később viszont egyenesen leszoktat róla.”
Úristen, mennyire igaz! Gondolj bele te is egy kicsit és gyorsan csapj a fejedhez! Minél magasabb szintre kerülsz ugyanis egy nyelven, annál jobban el tud bizonytalanítani egy kétnyelvű szótár. Ott a sok szó egymás alatt felsorolva, de melyiket válaszd? Vajon mindegyiket ugyanabban a szövegkörnyezetben használjuk? Hát persze, hogy nem. És ha ennek nem nézel utána, hanem ad hoc jelleggel kiválasztasz egyet, akkor nemhogy ellustulsz, hanem tévúton jársz. Tessék rászokni az egynyelvű szótárakra. Kezdőknek itt egy, haladók nektek pedig már mehet ez.
14. „A kiejtés a nyelvtanulásunk egyik legnehezebb feladata, nyelvtudásunk egyik fontos próbaköve. Bár a szókincs és a nyelvtan becsületes ismerete nélkül nem sokat ér, tudásunkat az első pillanatban mégis ennek alapján ítélik meg.”
Ezért felejtős az a tanulási módszer, amikor valaki csak egy füzetből tanulgatja a szavakat, de a megfelelő kiejtésről lövése sincs… Aztán pedig csodálkozik, hogy nem értik meg, amikor angolul beszél. Mindig, mindig, mindig hallgasd meg az új szó megfelelő kiejtését is, figyelve a hangsúlyra is. Rendben?
15. „A szókincs parttalan tenger, amelyet befelé az új szavak képzésének lehetősége, kifelé a többi nyelvvel való érintkezés duzzaszt szüntelenül. Nincs mit tenni, el kell sajátítani: szálak nélkül nem lehet szőttest szőni.”
Látod? Nem a nyelvtani szabályok és definíciók magolására kell tenni a hangsúlyt a nyelvtanulásban (ami amúgy is teljesen felesleges!), hanem a szókincsed pallérozására. Szabályokkal vagy szavakkal kommunikálunk egy adott nyelven? A választ te is tudod.
16. „Pedagógiai szempontból legértékesebb a saját magunk által elkövetett hiba. Ha egy tévedésemet felfedezem, ha egy hibámat a fejemre olvassák, csodálkozás, bosszúság vagy sértődöttség formájában az érzelmi szféra is bekapcsolódik az ismerkedésbe. Ez kitűnő eszköz a rögzítésre.”
Uhh, ez annyira jó és igaz, hogy szívem szerint receptre irattatnám, minden egyes nyelvtanulónak, de minimum kötelezővé tenném, hogy mantrázzák, hogy igenis merjenek hibázni, mert azokból tudnak igazán fejlődni. Ráadásul, ha bekapcsol az érzelem is, akkor tutira hatékony és megmarad. Gondolkodj el ezen és ha el tudod fogadni ezt, akkor, innentől kezdve, ne félj a hibáktól!
17. „Gátlás mutatkozik meg akkor, amikor a hibáktól való félelem tart vissza bennünket a megszólalástól és akkor is, amikor nem merünk elszakadni az anyanyelv fix pontjaitól, hanem annak sajátosságait szorongva átvisszük az új nyelvre is.”
A végére hagytam a legjobbat! Tipikus „magyar” jelenség ez a „nem merek megszólalni angolul, mert mi van, ha hibázok???”. Pedig lehet már csak ez az egyetlen gátad ahhoz, hogy kommunikálj, mert valójában minden tudásod adott és te még mindig azon retteghetsz, hogy „Istenem, de mi lesz, ha nem jól mondom?”. Hát mi lenne! Semmi! Vagy legrosszabb esetben visszakérdeznek, mert végső soron mi a kommunikáció célja? A-ból B-be eljuttatni az infót. Ezt kell első körben elfogadd, a többi pedig a kitartó munkával, tanulással és gyakorlással majd helyre kerül!
Szóval, mit szólsz? Sikerült felrázzalak és meghozzam a kedved a nyelvtanuláshoz, hogy te is a magabiztos nyelvhasználók között tudhasd magad?
Rázd meg magad, vagy fújd fel magad és nyelvtanulásra fel! Ha pedig úgy érzed, nem megy egyedül a tanulás és szeretnél könnyebben boldogulni az angoloddal, akkor szívesen segítünk! Az egyéni és a kiscsoportos óráinkon arra fekszünk rá, ami a célod eléréséhez szükséges. 🙂
Mai útravaló:
„Csak az veszít, aki feladja. A többiek mind győztesek.”
Paulo Coelho
Szuper tanàcsok!!! nagyon hasznos ès àtgondolandò😍 Öröm volt olvasni mindkèt cikket