ELMÉLETI SÍKÚ TANULÁS / BESZÉDHIÁNY

Ez pedig az elméleti tudás. Van egy jó kifejezés is erre angolul, miszerint sok nyugati társadalomra (például az amerikaiak) azt mondhatjuk, hogy ők „street-smart”-ok, azaz ’gyakorlatiasak’, hiszen mivel sokszor projekteken keresztül tanulnak, egyből gyakorlaton keresztül sajátítják el a tudást, azaz mondhatjuk, hogy ’az utcán/a való életben’ szedik magukra a tudást gyakorlat közben. Ezzel szemben a magyarokra és a magyar oktatásra azt lehet mondani, – és hangsúlyozom ez az ÉN véleményem, nem kell egyetértsünk ebben 🙂     – hogy „book-smart”, azaz ’elméleties’, hiszen nekünk a lexikális tudásunk hatalmas, az elméletet sokszor oda-vissza tudjuk, de sajnos a gyakorlat sokszor csak hátul kullog…

Meglátásom és tapasztalatom szerint, sajnos ez a nyelvtanulásra is kihat… Hiszen ha el kell mondani, hogy kell használni a Present Perfect igeidőt, sokan fújják, de gyakorlatban még sem tudják alkalmazni, azaz nem tudják, hogyan használják mondatban. Vagy egy másik példa, ha kikérdezzük sokaktól a szavakat angolul, vágják, de ha az élő nyelvben kellene azokat használni, mondatban, mégsem megy sokuknak… (Persze tisztelet a kivételeknek! Én most itt „a nagy átlagról” beszélek!)

Szóval megint jön a nagy kérdés, amit szeretném, ha kőkeményen, szigorúan megválaszolnál? Rád jellemzőek ezek? Szerinted erősebb az elméleti tudásod angolból, mint a gyakorlati?

Ha igen, akkor tudod, itt most mi nem csak problémafeltárást végzünk, hanem orvosoljuk is azt! DE! Ehhez Te is kellesz…
Mi a dolgod tehát, ha úgy érzed, emiatt akadtál el az angoltudásod fejlesztésében?

1. Döntsd el, hogy változtatni fogsz azon, ahogy eddig tanultál! Mert bizony, minden egy döntéssel kezdődik, és minden fejben dől el! Ha az az elméleties módszer, ahogy eddig tanultál angolul, nem működött, akkor PONT ITT AZ IDEJE, hogy leváltsd! Olyan módszert keress, ahol rá vagy kényszerítve arra, hogy egyből használd a megtanultakat, mind írásban, mind szóban. A digitális oktatóanyagaim például mind szóban, mind írásban rákényszerítenek Téged arra, hogy ne csak tanuld, hanem használd is a megtanultakat… 
2. Minden nap emlékeztesd magad arra, hogy csakis az ALKALMAZOTT TUDÁSszámít az életben! Az, amit csak elméletben tudsz, az még csak fél-tudás… Akkor válik igazi tudássá, ha elkezded használni és minél többször használod, annál könnyebben a részeddé válik. Minél többet használsz egy angol szót, kifejezést, nyelvtani szerkezetet mind írásban, mind szóban, annál jobban beíródik a hosszú-távú memóriádba és rögzül is ott egy életre… 
3. Ha tehát nem akarsz folyton örökös újrakezdő maradni és örökösen újrakezdeni a tanulást, akkor csak annyit kell csinálnod, hogy ne csak egy könyvből tanulj elméletet, – legyen az nyelvtan, szókincs, bármi – hanem kényszerítsd rá magad, hogy el is kezdd használni. Ebben segíthet neked az, ha anyanyelvi környezetben élsz, ha van egy beszédpartnered (akár tanárod, aki sokat beszéltet angolul és nem csak nyelvtant tanít…), és a SELF-TALK technika (fejben magaddal beszélgetsz angolul!).

A lényeg az, hogy merj változtatni és új nyelvtanulási stratégiákat alkalmazni, ha nem csak panaszkodni akarsz amiatt, hogy nem elég jó az angolod, hanem hajlandó is vagy változtatni és tenni valamit!

(Bocsi a keményebb hangvételért, de néha ez kell ahhoz, hogy kizökkentselek abból, amiben vagy… )

Mai útravaló:

„Mindannyiunknak vannak önkorlátozó gondolataink, pedig a tehetségből egyformán kaptunk. A korlátainkat saját magunknak rakjuk fel, ezeket a korlátokat kell megszüntessük.”