Top 10 nyelvtanulói fájdalompont és azok ellenszere V.

Ha fáj valamink, sokszor csak panaszkodunk, hogy „itt is fáj, ott is fáj”, vagy egyszerűen csak letargiába, önsajnálatba temetkezünk, „nekem semmi sem sikerül”…. Nem? Pedig tekinthetnénk a fájdalmakra, a problémákra, a nehézségekre fejlődési lehetőségként is, nem?

Nyelvtanulóként is sokan esnek ebbe a hibába, hogy csak a bajaikat sorolgatják, hogy „ez sem megy, azt sem tudom” és rapszodikusan időről-időre leteszik a lantot, majd újra nekifutnak. Sajnáltathatjuk magunkat, lehetünk áldozatok a nyelvtanulásban is (most nem megyek bele, hogy minek, vagy kinek az áldozatai…), vagy dönthetünk másképp is. Ehhez kapcsolódik a következő fájdalompont és annak ellenszere:

 

9. „Képtelen vagyok megtanulni ezt a nyelvet…”

 

 

Ha minden egyes nehézségnél, amivel szembekerülsz az utadon, ilyen vagy hasonló mondatokat mantrázol magadnak, akkor valóban esélytelen az, hogy elsajátítsd az adott nyelvet (nemcsak az angolt!). Adsz ugyanis egy programot magadnak, a tudat alattinak és felveszed az áldozat szerepét. Pedig csak annyit kellene tenned a nehézségek esetében, még akkor is, ha azok ismétlődőek, hogy barátodnak tekinted azokat. Hogyan? Nem ellenségként kezeled a nehézségeket, vagy személyes kudarcként értelmezed azokat, hanem igenis FEJLŐDÉSI LEHETŐSÉGKÉNT.

Itt egy nehézség. Ez most nem ment. Elbuktam benne. De mit csinálhatnék máshogy legközelebb? Miben kell változtatnom ahhoz, hogy könnyebben menjen ez a szituáció legközelebb? És ha így állsz hozzá, garantálom, hogy ez a fájdalmad is megszűnik! És hogy könnyű-e? Persze, hogy nem! Főleg mikor benne vagy a szituációba, de ha utólag átgondolod, legközelebb már könnyebb lesz egy kicsit, vagy kevésbé fogod magad sajnálni, mert a fókusz máshol lesz! Próbáld ki!

 

10. „Túlzottan maximalista vagyok. Ha nem megy tökéletesen, inkább nem is akarom megpróbálni sem.”

 

 

Nem véletlen hagytam ezt a végére. Valahogy belénk nevelték, magyarokba, hogy mindent 100%-osan kell teljesíteni. Ja, és ha hibázol? Akkor mehetsz a süllyesztőbe… Vagy ami rosszabb, jön az önostorozás, ha igazi maximalista személy vagy te is. Tudom, mert én is az voltam RÉGEN.

Megoldás: figyelj, nem azt mondom, hogy arra törekedj, ha hibásan használd a nyelvet, mert nyilván nem ez a cél. De nincs más út a fejlődésre. Ha nem kezded el használni a nyelvet és nem kezdesz el tanulni a hibáidból, nem is fogsz jobbá válni. Egyszerűen csak el kell fogadd azt a tényt, hogy ez egy ÚT, amin nem lehet a kiindulópontból egyből a célba átugrani (mert amúgy ezt várod el magadtól). Végig kell menni rajta és a hibák a részei lesznek az útnak, viszont le fognak morzsolódni az út alatt. Félre kell tedd addig is a maximalizmusodat, le kell tedd az ostoradat és nem arra kell fókuszálj, hogy mit nem tudsz még, hanem arra, hogy MENNYI MINDENT TUDSZ MÁR! A hozzáállást csak te döntöd el….

 

Dolgozz magadon, dolgozz ezen a 10 fájdalomponton, mert nem is tudod milyen szerencsés vagy, ha ezt megteszed! Nem csak az angolod fog fejlődni ugyanis, hanem a személyiséged is. Ennek viszont a hatását az élet minden területén megérzed majd!

Írd meg, hogy tetszett ez a sorozat. Tudtam-e orvosságot adni a fájdalmaidra és, ami a legfontosabb, meggyógyítottad önmagad, dolgozol-e ezen?

Ha pedig úgy érzed, nem megy egyedül a változtatás, akkor segítünk! Az egyéni és a kiscsoportos óráinkon ugyanis nemcsak a tudásodat fejlesztjük, hanem a mentális blokkjaidat is segítünk feloldalni. 🙂 

 

Mai útravaló:

„Tarts ki! Néha az egyetlen kiút, ha végigcsináljuk a dolgot.”

Bob Gass