Ez a kérdés alapvetően nagyon megosztja az átlagembereket. De én ezt a témát most nem, mint átlagember szeretném megközelíteni, hanem mint szakmabeli. Ebből kifolyólag nyilván nem fog mindenki egyetérteni velem, de nem is ez a célom, hanem az, hogy az „okoskodókat” is egy kicsit elgondolkoztassam!
Az én szakmai válaszom az, hogy NEM! Nem számít a kor a nyelvtanulásban! Tudod mi számít? Az elhatározás, a belső motiváció, az akarat, a kitartás és a szorgalom! És mindez egy döntéssel kezdődik...
Tény, hogy az ember minél idősebb, annál rosszabbá tud válni a memóriája, de a hangsúly azon van, hogy ’tud’, ugyanis nem feltétlenül kell és nem feltétlenül szokott! Nyilván, ha nem használjuk, akkor ugyanúgy, mint egy izom el tud satnyulni, le tud tapadni, de ha állandó mozgásban tartjuk, akkor mindig ’olajozottan’ fog működni! Valójában az agyunk is olyan, mint egy izom, amit ha folyamatosan tornáztatunk, aktívan tartunk, akkor nem fog lelassulni.
Most gondolj bele! Te ismersz olyan idősebb korosztályú embereket, akik 60-70 évesen olyanok, mintha legalább 100 évesek lennének – annyira passzívak és negatívak – és ismersz olyanokat, akik 80-90 évesen is aktívabbak, mint bármelyik huszonéves, majd kicsattannak az egészségtől, tudnak idézni a János Vitézből, jobban emlékeznek a dolgokra, mint Te magad, vagy különböző memoritereket hallasz tőlük?
Ebből kifolyólag merem azt állítani, hogy a nyelvtudás nem csak a fiatalok és a középkorúak privilégiuma, hanem IGENIS az idősebb korosztályé is! Ráadásul több mint egy évtizedes pályafutásom alatt nem egy és nem két idősebb korosztályú hölgyet vagy urat tanítottam meg nagyon jól angolul. Mert valójában ez is FEJBEN DŐL EL! Elhiszem magamról, hogy 60, 70, 80 évesen is meg tudok tanulni bármit, beleértve a nyelveket is és merek kitűzni célokat.
Ráadásul az idősebb korosztálynak már több ideje is van arra, hogy azzal töltse az idejét, ami őt érdekeli és nem az állandó időhiánnyal vagy rohanással küszködik, mint a fiatalabb korosztály!
Ezért most engedd meg nekem, hogy pontokba szedve rámutassak, milyen előnyei vannak, ha egy idősebb is jól tud angolul:
- Folyamatosan aktívan tartja és dolgoztatja az agysejtjeit és így nem lesz gondja a memóriájával – ’nem tud letapadni az izom’!
- Meg tudja látogatni a külföldön élő gyerekeit, unokáit és nem kell attól tartania, hogy egyedül üljön repülőre, vagy ha esetleg eltéved, nem fog tudni kommunikálni! Tudjuk, hogy az angol világnyelv, tehát bármelyik országba is utazzon, minden országban beszélnek angolul!
- A nyugdíjas éveiben végre tud utazni, város-nézni, nyaralni – nem csak belföldön – külföldön is, olyan országokba, ahova addig nem volt ideje, vagy lehetősége vagy mersze a nyelvi korlát végett. És ahogy az előbb írtam, angolul mindenhol tudnak. 🙂
- Tud segíteni az unokáknak az angol háziban, amire lehet, hogy a szülőknek nem mindig van idejük, vagy nem is tudnak, mert nem beszélnek angolul…
- Példát mutat a fiatalabb generációknak, mert ha ő képes volt megtanulni x évesen egy nyelvet, akkor nekik már ciki lesz nem megtanulni, ha nagyi és papó tud! 🙂
- Jobban tud tájékozódni az interneten – amin ma már szinte minden angolul van – és nem kell az unokákat egyből odahívni, ha nem ért valamit!
Ha tetszett ez az írás, küldd el olyanoknak, akik motivációt kapnak a nyelvtanulásra még akkor is, ha már nem húszas éveiket tapossák! Ha pedig úgy érzed, nem megy egyedül a változtatás, akkor segítünk! Az egyéni és a kiscsoportos óráinkon ugyanis nemcsak a tudásodat fejlesztjük, hanem a mentális blokkjaidat is segítünk feloldalni. 🙂
Mai útravaló:
Attól, hogy megöregszel, nem kell lemondj a szórakozásról. Akkor öregszel meg, amikor lemondasz a szórakozásról!”
Kedves Tünde!
Köszönöm biztató leveledet, nagyon rámfért!😁
Sokszor kezdtem bele, de nem jutottam messzire. Bízom benne, hogy a segítségeddel sikerül használható tudásra szert tennem.
Azért azt a keveset, amit megtanultam tudtam már használni. Nagyon jó érzés volt.😁
Legyen vidám a napod!
Mária
Ennek nagyon örülök, Mária. 🙂 Különben ezt nem is lehet máshogy megközelíteni csak így: az apró sikerélményekből alakulnak ki a nagyobb áttörtések. Csak így tovább!
Megtisztelő, hogy az idősebb generációkról nem mondasz le. Örülök,hogy azért mert 50 felett vagyok számítasz rám és ez erőt ad.
De drága vagy, Attila! Amíg kint éltünk Angliában, egy dolgot nagyon megtanultam, amit kint láttam. Az idősebb korosztály, mikor nyugdíjba megy, azt vallja, és éli is a többség, hogy most végre van ideje élni. És olyan dolgokat csinálnak, amikre addig nem volt lehetőségük: tanulnak, utaznak, szórakoznak. Élnek. Tudom, most sokan azt gondolhatják, hogy igen “mert nekik van is erre anyagi forrásuk”, de amennyivel több van nekik, annyival drágább is kint az élet. Szóval ez is csak egy kifogás. Sokan 80 évesen kezdenek el nyelvet tanulni, vagy 70 évesen egy új készséget elsajátítani és ez dicséretes. Szóval aktív kell maradni. Szóval sosincs késő semmihez. 50 felett még aktivabbak lehetünk, mint előtte. 🙂 Én legalábbis eszerint szeretném élni az életemet, ha odakerülök.