Neked a ismerős a fenti mondat? Esetleg te is ebben a csónakban evezel? Ha teljesen őszinte vagyok veled, jómagam is ismerem ezt az érzést, mert amikor a második idegen nyelvemet elkezdtem tanulni (a franciát), bizony sokszor nagyon frusztrált voltam amiatt, hogy nem tudtam magam pont úgy kifejezni, ahogy szerettem volna. Ez kb. 20 éves koromban volt, ma már viszont teljesen máshogy látom ezt a „blokkot”.
Merthogy ez is egy gyakori blokk a nyelvtanulóknál, ami miatt leblokkolnak a beszédben és inkább úgy döntenek, hogy ha pontosan nem tudják kifejezni magukat az adott nyelven, akkor inkább neki sem futnak a mondandójuknak... És ezután jön az önostorozás, önkritika, negatív, lehúzó gondolatok, hogy „akkor én nem is tudok angolul!” és társai. Pedig ez egy igen rossz hozzáállás, mert így mi fog történni a kommunikációval? Semmi! 
És igen! Lehet, ezt máshogy is csinálni (emlékszel: „fejben dől el minden!”) és fel tudod oldani ezt a blokkot magadban, szóval van megoldás a „nehéz megszólalnom, mert túlbonyolítok mindent” problémára.
Itt a megoldás, mutatom a lépéseket:
1. Fogadd el, hogy azzal kell „dolgozz”, ami tudásod már megvan.
Mire gondolok? Mondjuk, van egy nő, aki nem épp a legszebb külsőleg, de számtalan más belső értéke van, ami viszont igenis megszépíti és sugárzó személyiséggé teszi, akkor, bár lehet, hogy soha nem lesz belőle topmodell, de ettől függetlenül kiválóan tud majd érvényesülni teljesen más területeken.
Azaz, lehet, hogy te jelenleg egy erős kezdő, vagy középhaladó, ne adj Isten középszinten vagy angolból, - teljesen mindegy! – első lépésként el kell fogadd azt, hogy azzal a tudással kell kifejezd magad, ami már a tiéd! Ha még nem is tudod nagyon összetetten elmondani, amit akarsz, akkor még elmondhatod egyszerűbben, azzal a szókinccsel és nyelvtani tudással, amit már tudsz. 
Kvázi, ha azt akarod mondani, hogy „tegnap sokat dolgoztam”, de még nem ismered a múlt idő képzését az angolban, mert kezdő nyelvtanuló vagy, de a szavak már megvannak a fejedben, akkor még mindig mondhatod azt, hogy „I work a lot yesterday.” Hogy helyes a mondat? Nem! De ettől még meg fognak érteni! És emlékezz, mi az elsődleges célja a kommunikációnak? Hogy A és B megértse egymást és A-ból B-be eljusson az információ. Szóval a kevesebb mindig több, mint a semmi… Ebben egyet értünk ugye?
2. Találd fel magad, merj kreatív lenni!
Mi van akkor, ha szavakon akadsz fenn? Meg kell tanulj kreatívnak lenni és manőverezni a szavak világában. Pont a minap meséltem az egyik tanítványomnak, hogy az egyetemi éveim alatt is már sokat tolmácskodtam angolul és egyik alkalommal egy nemzetközi kiállításra kellett elmenjek egy céggel Párizsba egy hétre, mint az angol tolmácsuk. Akkoriban kb. gyenge középfokú francia tudásom volt még csak, szóval a franciámmal bár már el tudtam kommunikálni, de korántsem úgy, mint az angolommal. És képzeld, mit hozott az élet? A standon, amit bérelt a cég, a francia disztribútoraik is jelen voltak és a helyszínen derült ki, hogy egy árva szót sem tudnak angolul… Ami számomra azt jelentette, hogy egy héten keresztül, nekem nem csak angolul kellett tolmácsként megálljam a helyem, hanem franciául is, amire abszolút nem számítottam.
Nem mondom, hogy nem izzadtam le minden áldott nap, de mivel a szókincsem korántsem volt elegendő franciául ahhoz, hogy mindent pontosan fordítsak le nekik magyarról vagy vissza, ezért kézzel-lábbal kreatívkodtam! Mit csináltam? Körülírtam a szavakat, elmagyaráztam kicsit máshogy a dolgot, velük is elmagyaráztattam, ha valamit nem értettem, nem volt tiszta és nem blokkoltam le az első ismeretlen szónál, amit nem tudtam volna elmondani, vagy megérteni.
Hogy ki kellett-e jöjjek a komfortzónámból? NAGYON! De ott tanultam meg igazán először, 23 évesen, hogy az igazi fejlődés MINDIG A KOMFORTZÓNÁN KÍVÜL KEZDŐDIK ÉS NEM AZON BELÜL (ja és 1 hét alatt többet fejlődtem, tanultam franciából, mint majdnem az azt megelőző 3 évben, nem beszélve, hogy mennyi önbizalmat adott a későbbiekben, hogy akkor is merjek megszólalni, ha nem tudok mindent pont úgy visszaadni, ahogy szeretném).
3. Sokszor nem is lehet mindent pont úgy visszaadni egy nyelven, mint magyarul
És itt az utolsó lépés, amit el kell fogadj! Minél magasabb szintre kerülsz majd angolból, annál inkább rájössz arra, hogy vannak olyan dolgok (szerkezetek, kifejezések, szavak stb.), amiket az angol vagy sokkal egyszerűbben fejez ki, mint a magyar, vagy teljesen máshogy. Szóval hiába akarod magad pontosan ugyanazokkal az árnyalatokkal kifejezni angolul, mikor nem is lehetséges… Ez is egy tény, amit el kell fogadj. Itt egy példa az egyszerűbb kifejezés példájára angolul. Magyarul azt akarod mondani, hogy „Anyukám azt mondta nekem, hogy (én) nyissam ki az ablakot.”, angolul csak ennyi lesz az egész „My mom told me to open the window.” Mennyivel egyszerűbb, nem?
Szóval ha elfogadod és betartod ezt a 3 lépést, akkor soha többet nem leszel frusztrált, vagy blokkokkal tele a beszédben, ha valamit nem tudsz pont ugyanúgy kifejezni! Remélem, meggyőztelek! Ha pedig úgy érzed, nem megy egyedül a változtatás, akkor segítünk! Az egyéni és a kiscsoportos óráinkon ugyanis nemcsak a tudásodat fejlesztjük, hanem a mentális blokkjaidat is segítünk feloldalni. 🙂
Mai útravaló:
„Az az igazi tudás, ami megérinti az életet!”
Kínai közmondás
Tökéletesen egyetértek a fent elmondottakal.
Engedjétek meg hogy én is elmondjam a saját élményemet.50évesen kezdtem angolt tanulni,egy év mulva alkalmam adódott hogy hetedmagamal külföldre utazam valami üzleti ügyben Kongóba(DRC).Párizsban kellet volna hogy találkozzunk a francia forditóval aki majd kisér bennünket egész úton.Természetesen nem jelent meg a megbeszélés szerint.Megjegyzem hogy az útitársaim közül egyik sem beszéli sem a franciát sem az angolt csak szerb és orosz nyelvet.Valahogy elértük az uticélunkat de a tolmács ott se várt bennünket.No most kellet nekem elővenni az angol tudásomat(ami képzelhetitek mekora volt) leküzdeni a fusztrációt,blokkokat miegymást hogy valahogy megmondjam hogy mi a fenéért vagyunk itt.Egy hétig tartott mig a vendéglátóink találtak orosz tolmácsot és én lepihenhettem egy kicsit.Nagyon fárasztó vot fájt kezem lábom,de ha akkor lebokolok még most is a Kongói reptéren ülnénk.Ez után volt még néhányszor alkalmam visszamenni de az már másik élmény.
Üdv mindenkinek és SOHA NE ADD FEL (never surrender)
Kedves Ferenc,
nagyon köszönjük, hogy megosztotta velünk a tapasztalatát és az Ön hozzáállása és példája is bizonyítja, hogy vannak helyzetek, amikor rá vagyunk utalva arra, hogy kommunikáljunk, ahogy éppen tudunk és az a lényeg, hogy valahogy megértsenek. Persze egy nyelvvizsgán a hibákért rossz pont jár és ki kell azok hulljanak a beszédünkből: ez a gyakorlás és a fejlődés, tanulás útján valósul meg. De soha ne feledjük el, hogy a nyelv a kommunikáció eszköze, vannak helyzetek, amikor meg kell értetnünk magunkat, és ha éppen kezdők vagyunk vagy nem tudunk pár szót, a leleményességünkre van bízva, hogy a másik félhez “átmenjen az információ”. Ha semmiképp nem boldogulunk, akkor a jelbeszéd vagy lerajzolás is segít vagy éppen képzeljük el, hogyan magyaráznánk el ezt valakinek, aki nem hall vagy egy kisgyereknek jelekkel. 🙂
Tudom, néha az élet fura helyzeteket tud produkálni és belecsöppenhetünk olyan helyzetekbe, mint amilyet Ferenc leírt és ha azon rágjuk magunkat, hogy “biztosan hülyének néznek”, akkor nem a problémamegoldáson jár az agyunk, hanem megrekedünk és görcsölünk. Mérlegeljük, “mi bajunk lehet”, ha egyet mosolyognak rajtunk, de megoldjuk a problémát? Ugyanakkor emberek vagyunk, beszédtársaink hamar rájönnek, hogy nem tudunk az adott nyelven.
Zárszónak egy kedvenc angol idézet (H. Jackson Brown, Jr-tól): “Never make fun of someone who speaks broken English. It means they know another language.” (Soha ne űzz gúnyt valakiből, aki tört angolsággal beszél. Az azt jelenti hogy ismernek egy másik nyelvet.)
Tehát a “never surrender” a helyes hozzáállás! 🙂