MIÉRT NEM ÉRZED A FEJLŐDÉST MAGADON?

Mi emberek, nagyon furán működünk. Más életét sokszor nagyon jól látjuk, miben erős valaki és miben gyengébb. Mik a hibái és miket csinál jól. De ha a magunkéra kerül a sor, ez a funkció mintha kikapcsolna. A tanítványainknál is nagyon gyakran látom ezt. Valahogy magukat nem látják jól: a legtöbben inkább alábecsülik magukat és persze mindig van egy-két ember, aki pedig túlbecsüli magát. De olyannal csak ritkán találkozom, aki teljesen objektívan látja magát, a fejlődését mondjuk a tanulásban, de az élet többi területére is igaz ez.
Hogy mi ennek az oka? Pontosan nem tudnám megmondani, de egy biztos, sok köze van az önértékelésünkhöz és az énképünkhöz is.

 

 

A legtöbb ember úgy látja magát, ahogy a környezete látja őt. Ahogy a szüleink, a barátaink, a tanáraink, a közvetlen környezetünk, a tárdadalom lát minket és amit felénk közvetít, az válik legtöbbször énképünk központi részévé. „Te ilyen vagy…!” És bár ezek „csak” minősítések, mégis annyira erősen hatnak ránk, hogy észre sem vesszük, de beépülnek, a tudatunk részévé válnak.

Ami szuper, hogy valójában csakis addig hatnak rá, amíg fel nem ébredünk. Az ébredés csupán egy szempillantás. És akkor elindulhat a változás, ami mindenre kihat majd: a tanulásodra és a fejlődésedre, az énképedre, a munkádra, a családi életedre, a barátságaidra, az egészségedre, mindenre.

Lehet, hogy eddig mások szemüvegén keresztül láttad magad és észre sem vetted magadban a változást, a fejlődést, csak a megrekedéseket, de ha felébredsz, fejbe csapó érzés hat majd át, mert rájössz, hogy sokkal több vagy annál, mint ahogy mások látnak téged.

Az énképünk mindaddig robotpilóta módban van és hat ránk, amíg nem vesszük kezünkbe az irányítást és vállaljuk a felelősséget saját magunk énképének kialakításáért.

• Ki vagyok most?
• Kivé akarok válni?
• Hol járok most az utamon?
• Hova akarok eljutni?

 

 

Ha ezeket teljesen őszintén meg tudod magadnak válaszolni és szembe tudsz nézni önmagaddal, és rendszeresen monitorozod magad innentől kezdve, akkor nemcsak elindul benned a változás, hanem megtanulsz önreflexiót gyakorolni. És ha rendszeresen gyakorlod az önreflexiót, akkor elkezded magad tisztán látni. A fejlődésedet is érzékelni fogod, mint ahogy a megrekedési pontokat is. De az élet nem fekete vagy fehér, hanem színes. Nem csak két pólus van, hanem sokkal komplexebb az önmagadra való rálátás. A színek a kérdések sokféleségében is ott vannak, de a válaszainkban különösen…

• Hogy érzem magam most?
• Hogyan szeretném érezni magam?
• Mit gondolok magamról?
• Hogyan cselekszem a mindennapokban?
• A gondolataim, az érzéseim és a tetteim koherensek?

Ha megtanulsz befele figyelni és nem kívülről várni a válaszokat, hogy mások mondják meg neked, milyen legyél, mik az erősségeid, mik a hibáid, hogyan kellene viselkedned, hol kellene most járnod az utadon; akkor tudsz igazán rálátni saját magadra felülről. De az önreflexiót nem egy évben egyszer kellene gyakorolni, amikor jobb esetben kitűzzük a céljainkat és kiértékeljük az előző évünket, hanem napi szinten. Jim Rohn-nak volt egy csodás gondolata idevágón:

NE KEZDJ EL EGY ÚJ NAPOT ADDIG, AMÍG LE NEM ZÁRTAD AZ ELŐZŐT!

 

Mai útravaló:

“Életünk napjai sokat érnek. Ha egy napod elszállt, az a nap elszállt örökre. Hát figyelj arra, hogy bölcsen használd fel minden egyes napodat.”

Jim Rohn