Ismerős neked ez a mondat? Te mondtad már magadnak? Ha igen, akkor most jól figyelj, mert ezt a részt arra szánom, hogy feltöltselek egy kis motivációval, magabiztossággal és a legfontosabbal, az önmagadba vetett hittel. 
Először is, szeretném, hogy tudd, neked pontosan ugyanannyi esélyed van arra, hogy igenis jól megtanulj angolul, mint bárki másnak, csak lehet, nem hiszed el magadról. Pedig, kortól, nemtől, lakóhelytől, nyelvérzéktől függetlenül bárki meg tud tanulni bármilyen nyelven, hiszen a tudás nem egy bizonyos réteg kiváltsága! Mindenki számára elérhető, csak nem mindenki akarja megszerezni, vagy nem mindenki hiszi el magáról, hogy ő is megszerezheti.
Tény, hogy a tanulás és a tudás megszerzése több dolgon múlik: egyrészt a módszertanon (hogyan tanulsz, megtaláltad már a számodra legmegfelelőbb technikát), másrészt a pszichológiától is (mennyire hiszel magadban, vagy korlátozod le saját magadat). Előre leszögezném, nem vagyok pszichológus és nem is okoskodni szeretnék, de a pozitív pszichológiába elég komolyan beleástam magam az elmúlt 5 évben és saját magamon is alkalmazom a megtanultakat. Remélem, neked is segíteni tudok, mert mindez nagymértékben összefügg a nyelvtanulással is!
Módszertani kérdésekről, technikákról, trükkökről már sokat írtam neked, – remélem, alkalmazod, teszteled őket – de a nyelvtanulás pszichológiai részéről még nem sokat…
Az, hogy képes vagy-e megtanulni jól angolul, nem kérdés! Az viszont már igen, hogy mennyi idő alatt… Persze ez függ attól is, hogy mennyi időt teszel bele és nagymértékben függ attól is, hogy mennyire támogatod vagy húzod le magad a tanulási folyamat alatt.
A fenti mondat, például egy az egyben egy visszahúzó, lassító program, ami durván káros hatással van a fejlődésedre, mert hónapokkal, akár évekkel is lelassítod vele a haladását…
Miért? Mert az agyad, mindent, amit magadnak mondasz, parancsnak vesz és minden tőled telhetőt meg fog tenni, hogy a mentális parancsaidat (azaz a gondolataidat, amiket magadnak mondasz), valóra váltsa. Nem hiszel ebben? Semmi gond. Itt egy példa: ha valaha kellett bármiből vizsgáznod, és úgy mentél el, hogy azt mondogattad, hogy „csak ezt a témát ne kapjam”, fogadjunk, hogy azt kaptad, vagy húztad…
Viszont a folyamat fordítva is működik, ha úgy mentél el arra a bizonyos vizsgára, hogy azt mondogattad, hogy „ezt a témát kapom (amit szerettél volna)”, akkor tutira meg is kaptad.
És akkor kérdelek én? Hogy akarsz előre haladni az angollal, ha egyfolytában hasonló negatív programokat, parancsokat adsz az elmédnek és hagyod, hogy az úrrá legyen benned, sőt menjünk tovább is: önbeteljesítő jóslattá alakuljon???
A döntés a tiéd! Támogathatod saját magadat azzal, hogy igenis hiszel magadban, vagy inkább visszahúzod és lelassítod magad azzal, hogy azon sopánkodsz, „milyen nehéz ez angol nyelv, főleg neked, meg különben is, x év után, már nem olyan az ember agya…” Érted már az összefüggést?
És végül akkor egy záró gondolat. Tudod, melyik a világ legerősebb hadserege?
A GONDOLAT a fejedben, amivel le tudod magad igázni, porba tudod döngölni, vagy amivel magad fölé tudsz emelkedni, szárnyalni tudsz a tudás felé vezető úton…
Remélem, tudtam segíteni, hogy egy kicsit felrázzalak, hogy a „helyes” utat járd a nyelvtanulás mezsgyéjén is. Ha pedig úgy érzed, nem megy egyedül a változtatás, akkor segítünk! Az egyéni és a kiscsoportos óráinkon ugyanis nemcsak a tudásodat fejlesztjük, hanem a mentális blokkjaidat is segítünk feloldalni. 🙂
Mai útravaló:
„A legtöbb ember azzal szorítja sarokba magát, hogy problémai vannak. Holott nem problémáink vannak, hanem lehetőségeink a döntésre.”
Csernus Imre
Helo Tunde! Belolem valami nagyon hianyzik sajnos. Anyanyelvi kornyezetben elek mar 5 eve es meg mindig nem beszelek angolul.Igyekszem mindennap tanulni, de a hosszutavu memoriam nem mukodik jol. Ertem ezalatt, hiaba tanulom a szavakat, mondatokat nem marad meg, masnapra elfelejtem. Egesznap megy a TV. mennek a filmek szoval mindig hallom az angol beszedet. Ameikai barataim nagyon keszsegesek, tanitanak engem, keves sikerrel. Az Angolra Hangolva nagyon tetszik mindig megnezem es szeretem a tanitasaidat.Irok, vagyis masolok, olvasok, hallgatom es tanulom a szavakat kifejezeseket. Sajnos igy vagyok az angollal, de nem adom fel. Minden nap tanulok magamban es persze Veletek. Igyekszem a tanitasodat kovetni, nagyon hasznosak. Koszonom, hogy vagy nekunk. Udv: Zsuzsa.
Szia Zsuzsa,
Úgy látom, egy elem hiányzik a képletből – valószínűleg, ezért nem haladsz úgy, ahogy szeretnéd – és ez a beszéd. Nagyon nagy előny az, ha anyanyelvi közegben élsz, de vajon ki is használod? És most nem csak a hallgatásra gondolok, hanem arra, hogy mennyit beszélgetsz anyanyelviekkel? Tudod, mindig azt mondom, hogy tanulni valamit az csak az egyetlen első fele, de azt használni gyakorolatba a másik. Sokszor ez marad pont le, és bár halad az ember ilyenkor az úton, de nem pont ugyanaz a hatékonyság. Szóval ha szabad javaslatot tegyek, akkor ezek mellé iktasd be azt is, hogy mindennap beszélgess helyeikkel. De nem magyarokra gondolok. 🙂