„What comes around, goes around.” – mondja az angol mondás, ami kb. annak felel meg magyarul, hogy „amit másnak adsz, azt kapod vissza”. Jómagam ennek megfelelően igyekszem élni az életemet és az az érdekes, hogy az életem minden területén visszaigazolódik ez a mondás. Igyekszem hétről-hétre motiválni titeket is, erőt adni, motivációt adni, hogy ne torpanjatok meg, ha valami nehézségbe ütköztek az angoltanulás alatt. Mégis azt tapasztalom, nap, mint nap, nagyon sok diákon, hogy valamiért sokan képtelenek az apró sikerélményeiket felismerni és minduntalan a nehézségesekre, esetleg kudarcélményekre koncentrálnak.
A minap egy nagyon érdekes fogalommal találkoztam, az egyik tanítványom, aki amúgy testépítéssel is foglalkozik, azt mesélte nekem, hogy nagyon sok testépítőre, fitnesz versenyzőre igaz ez a jelenség: azaz teljesen mindegy mennyire kidolgozott – az én szememben makulátlan és teljesen hibamentes – a testük, ők sokszor ezt teljesen máshogy látják. Minden apró „hibát” kiszúrnak a testükön, ami sokszor lelombozza őket. Pedig sokszor korántsem vészes a helyzet! Sőt! Nagyon-nagyon apró dolgokról van szó ilyen esetekben. Ezt hívják ’testképzavarnak’.
Persze a fogalom kapcsán egyből beindult az asszociációm, mivel ezt a jelenséget a nyelvtanulásban is látom. Most figyelj jól, mert lehet rád is igaz! Válaszold meg magadnak a következő kérdéseket:
1) Folytonosan elégedetlen vagy magaddal, azaz az angoltudásoddal, pedig szinte nap, mint nap teszel azért, hogy fejlődj?
2) Úgy érzed, hiába tanulsz, nincs látszata? Annak ellenére, hogy a környezeted az ellenkezőt állítja?
3) Időről-időre pozitív visszajelzést kapsz az angoltudásoddal kapcsolatban, de te mégis azt érzed, hogy ez még nem elég?
Ha a kérdésekre mind igennel válaszoltál, akkor szinte biztos, hogy te is „tudásképzavarban” szenvedsz. STOP! A fogalom új, az én fejemből pattant ki, ne lepődj meg, ha még nem hallottál róla….
Mi az ellenszere ennek a ‘tudásképzavarnak’?
De előtte egy kis magyarázat, hogy mi is ez a nyelvtanulásban! A tudásképzavar – saját meglátásom szerint – egy olyan blokk, amit te alakítottál ki a tudásoddal kapcsolatban. Sokan sokkal vészesebbnek látják a helyzetüket, mint ami a valóság. Ezt 10 konzultációból 8-szor látom a tanulókon, akikkel először beszélgetek a problémájukról, saját megítélésükről az angoljukat illetően. De legtöbbször kiderül, hogy korántsem olyan rossz a helyzet, ahogy ők azt lefestették! Más szóval, sokkal többet tudnak, mint ahogy azt ők gondolják.
És hogy mi ennek az oka?
Jó kérdés! Mentalitás, gondolkodás, önbizalomhiány. Egyik sem olyan gond, amit nem lehetne orvosolni. De ami rendkívül érdekes, hogy valóban rá tudja mindez nyomni a bélyegét ezeknek a tanulóknak a teljesítményére. Nem véletlen az örökzöld mondás:
„Amit az emberi elme el tud képzelni, amiben hinni tud, azt meg is tudja valósítani.”
Ugye, világos az üzenet?
Mi tehát az ellenszer, ha ilyen ’tudásképzavarban’ szenvedsz te is?
- TANÁCS 1: Tanuld meg értékelni a legapróbb sikerélményeket! Mert aki mindig csak a nagy áttöréseket várja, az sokszor igen gyorsan feladja! A nagy áttörések kicsi sikerélményekből állnak össze! És ha nem tudsz hálás lenne ezekért az apró, pici sikerélményeidért, akkor igencsak megleckéztet az élet, mert még az apró pici sikerélményeidet is elveszi, sajnos. A hála az egyik legjobb ellenszer itt is!
- TANÁCS 2: Tanuld meg magad kívülállóként látni! Na ez nem könnyű feladat az élet egyik területén sem, de ha itt a nyelvtanulásban megtanulod, akkor az élet többi területén is fog menni! Miért fontos ez? Hogy ne légy magaddal ostorozó, túlzottan kritikus, vagy ami a legrosszabb: önmagad legnagyobb ellensége. Ha kívülállóként tudod magad nézni, akkor a hibákat, a fejlesztendő dolgokat is megvizsgálod racionálisan, de nem mész bele érzelmileg! Azaz nem húzod le magad, hanem konstruktívan közelíted meg. Plusz, a mérleg másik oldalára felállítod azokat a dolgokat is, amik meg vagy elégedve! Emlékezz: az egyensúly a lényeg itt is!
- TANÁCS 3: Időről-időre kérj visszajelzést a valódi tudásodról. Olyan valakitől, aki hozzáértő, szakmabeli és adsz a véleményére (most nem a szomszédra gondolok, vagy a legjobb barátodra!!!). Bármi kritikát is kapsz tőle, örülj neki: kezeld a visszajelzéseket konstruktívan, ami által fejlődhetsz, változtathatsz és fogadd be, raktározd el a dicséreteket is. Sokan, amikor dicséretet kapnak ugyanis egyből hárítják! Te ne tedd! Meríts ezekből erőt és tanulj a visszajelzésekből.
Ugye, fogsz akkor ezen dolgozni? Neked van ezzel gondod? Írd meg kommentben és azt is, ha esetleg plusz tanáccsal látnád el azokat, akik hasonló cipőben járnak! Munkára fel! Ha pedig úgy érzed, nem megy egyedül a változtatás, akkor segítünk! Az egyéni és a kiscsoportos óráinkon ugyanis nemcsak a tudásodat fejlesztjük, hanem a mentális blokkjaidat is segítünk feloldalni. 🙂
Mai útravaló:
„A hiba hozta működésbe a világot is. Soha ne félj hibázni.”
Paulo Coelho
Hát igen leginkább az első amit magamra nézve igaznak mondok, de inkább úgy fogalmazom meg hogy sokkal többet tanultam , mint amennyit haladtam és igen ezért kialakult bennem az elégedetlenség miért ne alakult volna? ok okozati következmény az elégedetlenség és akkor persze ott van még a tanácstalanság is MIN KÉNE VÁLTOZTASSAK? és azt is HOGYAN? TUDÁS KÉPZAVAR IGEN NAGYON IGAZ!. Üdv. Ignác.
Szerintem van az embernek valamiféle – néha elég téves – elképzelése arról, hogy bizonyos tanulás, idő, befektetett energia , stb. után hol kellene tartania. És ha nem tart ott, ahol ő elképzelte, hogy tartania kellene, akkor jön az elégedetlenség, az elkeseredés, a mélypont. Ez persze többször előfordul a tanulás során, mivel az egy hosszú, nagyon hosszú folyamat. Persze nem mondta senki, hogy könnyű lesz. Minél többet tanul/tud az ember, annál inkább látja, milyen sok mindent nem tud még. A lényeg: never give up! 🙂