„MAJD AKKOR SZÓLALOK MEG ANGOLUL, HA MÁR TÖKÉLETESEN FOGOK TUDNI BESZÉLNI!”

Ismerős a kijelentés? „Majd akkor szólalok meg angolul, ha már tökéletesen fogok tudni beszélni.”
Sajnos én sokaktól hallottam már ezt pályafutásom alatt és sokszor olyan mély meggyőződésből mondják ki ezt a mondatot, hogy félelmetes! Pedig ez egy tévhit, méghozzá nagyon komoly tévhit.

Ne érts félre, nem bírálni akarom azokat, akik ilyen és hasonló kijelentéseket tesznek a nyelvtanulásban, hanem célom az, hogy rávilágítsak: egy nyelvet nem lehet megtanulni anélkül, hogy használnánk! És nem csak írásban, hanem szóban is!
Ennek a problémának két vetülete van, amit tudatosítani kell magunkban: az egyik, hogy meggyőződéseinket mi magunk alkotjuk, és ahogy azokat meggyőződéseinkké tesszük, úgy tudjuk átalakítani őket, azaz így tudunk új, pozitív meggyőződéseket kialakítani.
A másik, amit fontos minden nyelvtanulónak megértenie, az az, hogy a nyelv egy élő dolog, ami folyamatosan változik, alakul. Nem egy kőbe vésett dolog, ami csupán elméleten alapul, mint egy matematikai képlet.

A nyelv két részből áll: elméletből és gyakorlatból!Ahhoz, hogy igazi tudásod legyen, azaz tudj folyékonyan beszélni, a megtanult elméletet (azaz a szavakat, kifejezéseket, szerkezeteket) használni kell, azaz gyakorolni kell azokat.
Ezért ha Te magad is egyetértesz a fenti kijelentéssel, akkor arra kérlek, hogy gondolj a kisgyermekre most. A kisgyermekre, aki járni tanul! Hogyan tanul meg járni? Mit gondolsz? Rögtön lábra áll és már jár is? Persze, hogy nem! Elesik, feláll, megint elesik, megint feláll és ez így megy hosszasan jó ideig, míg egy nap teljesen sikerül lábra állnia és elkezd járni. Persze eleinte még bizonytalan, megtorpan, és, megint csak a gyakorlat hatására, egy nap megtanul magabiztosan járni, majd futni és végül már rohanni is tud, főleg a szülők elől. 🙂 
De a lényeg, hogy a gyermek is csak úgy tanul meg bármit az életben, ha csinálja! Azaz gyakorolja.

A nyelvtanulás egy az egyben így zajlik! Nem lehet jó nyelvtudást szerezni úgy, hogy elméletben tanuljuk csak, és ha már mindent tudunk, – és hangsúlyozom, hogy ilyen nincs!!! – akkor majd megszólalunk és lenyűgözünk mindenkit a tudásunkkal. Használat közben fogod megtanulni a nyelvet, lesznek közben aha-érzéseid, rácsodálkozásaid, ’hogy, ezt tényleg így mondják’?
Lesznek kudarcaid, hibáid, ahogy örömeid és sikerélményeid is. De ha kicsit átgondolod, erről szól az élet! Egyszer lent, egyszer fent! Mi a lényeg? Hogy felálljunk és menjünk tovább! Hogy folyamatosan tanuljunk és fejlesszük magunkat! Érted már, miért nem létezik olyan hogy majd „akkor szólalok meg, ha mindent tudok angolul”?

Javaslom, válts irányt és programozz be egy új meggyőződést az elmédbe: „minden helyzetben megszólalok angolul, amikor csak lehetséges, hogy gyakorolhassam és megtanuljam igazán jól az angol nyelvet!” De alkothatsz valami hasonlót is, a lényeg, hogy írd át, hogyha egyetértesz velem és csináld azt hittel. A hit olyan, mint a növény, ha gondozod, növekszik… Higgy magadban, higgy abban, hogy képes vagy jól megtanulni angolul, higgy abban, hogy sikerre vagy ítélve a nyelvtanulásban is és higgy abban, hogy eléred a célodat! Hiszen tudod, amit hittel teszünk, az valóra válik! Én támogatlak az úton, de a megvalósításhoz Te kellesz! Ha plusz segítségre lenne szükséged, itt vagyunk és számíthatsz ránk!

Mai útravaló: